Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2017

A feltámadás öröme

Kép
Húsvét vasárnap.

Feltámadt.

S vele együtt, úgy érzem, én is.

Ő a halálból. Én pedig magamból. Feltámadtam az aggodalomból, a bizalmatlanságomból, a hitetlenségemből, az elhagyatottságomból, a kihasználtságomból, a siránkozásból, a bebiztosítási kényszerből, a magamba bonyolódásból. De ahhoz, hogy ezekből föltámadjak, szükség volt rájuk. Nem kerülhettem ki őket, nem dobhattam át a keritésen, nem menekülhettem elöllük. Vagy igen. De akkor nem lenne igazi feltámadásom. Átmenni rajtuk, átélni őket. Kimondani azt, ami van. Kimondani azt, ami nincs. Kimondani azt, amiről tán sejtésed sincs. Magadnak. Mindezt magadnak kimondani. Elmesélni, mint egy igaz barátnak. De ebben az igaz barátban benne van Ő. Ő, aki halála által, melyet nem került ki, megváltott téged, engem, minket. Elmondani, majd kérdezni. Kérdezni, hogy mi van? De miért? És ismételni ezt, mint egy kisgyerek. Miért? Mindaddig, amíg elérsz az egy őszinte válaszig. Legbensőbb vágyadig. Isten akaratáig.
És akkor eljön megváltásod. …