Nem csak szalmakrumpliból áll a világ 01 ...

... avagy bentlakásban (is) elkészíthető ételek - Eszközök és alapanyagok

Egy évet töltöttem bentlakásban. Tudom, hogy sokan 4-6-8 vagy akár 10 évet is, de asszem, attól a tapasztalat még lehet releváns. Kezdetben egy tányéron és evőeszközökön kivül nem volt semmim, s lehetőség se ahol főzzek, mert a konyhában nem volt semmi. Így egy hónapig többnyire a városban vagy ahol értem ettem. Nem mondom, hogy kimondottan rossz volt, de azért az ember zsebe megérzi, valamint egy idő után megunja folyton a rántott húst, a káposztasalátát vagy a rizset köretnek. Aztán első adandó alkalommal elhoztam otthonról az indukciós fözőlapot, meg két kicsi fazakat, fedőt, két fakanalat, egy lapítót, egy közepes tálat és egy kicsi szűrőt. Majd később került mellé egy palacsintasütő és egy IKEA-s CHOSIGT reszelő s doboz.  Ami még fontos, hogy legyen: konyharuha és papír törlőkendő. Na így már neki lehetett fogni valaminek.

Jobb oldalt a "konyha" 

Kezdetnek jó magam is csak egyszerűbb dolgokkal próbálkoztam, amikhez az alapanyagok se túl drágák, vagy alap dolgoknak számítanak. A "kamrát" két piacról szerzett műanyag zöldségesláda képezte. Az egyiket a zöldségek tárolására használtam. Itt a követetkezők voltak általában: krumpli, hagyma (fehér és piros) - kilyukasztott papírzacskóban, fokhagyma - ugyancsak lyukasztott papírzacskóban, murok, petrezselyem, zeller - nem túl nagy mennyiségben, mert így tárolva hamar megfonnyadnak, s a piac is közel volt, ha kellett. A másik tárolóban minden féle egyéb fért el: olaj, liszt, laska (ki milyen fajtát szeret), szemes paszuly, puliszka, gríz, rizs, paradicsomlé (házi eltevésű), kakaó, cukor, teák, ecet. Volt még egy dobozom, amiben a fűszereket tároltam: feketebors (őrölt és szemes), babérlevél, "vegeta", pirospaprika, petrezselyemzöld (szártott), oregánó (az egyik kedvencem), bazsalikom (szárított- bár később volt friss cserépben is), zeller (szárított). Itt tartottam még citromsót, pudingot. A sót egy gyógyszeres dobozban tartottam. Általában mindig volt a háznál tejföl meg tojás, de nyilván kis mennyiségben, hogy ne romoljon meg.

Azért gondoltam erre a sorozatra, mert ledöbbentett, amikor a szomszédaim a bentlakásban, főleg fiúk, folyton csak szalmakrumplit ettek tükörtojással. Vagy zacskos szárított leves, vagy minek hívják azokat. egyszer próbálkoztam vele, majd soha többet, akkor is vagy két kanállal, ha meg bírtam enni. Vagy csak száraz kaját: pástétomot, sajtot, esetleg virslit (azt se kedvelem igazán), vagy ki tudja még milyen borzadalmakat, mert szerintem rendes kaját csak otthon ettek, vagy azt amit felpakoltak, de többnyire már kedd estére elfogyott. Mikor nekifogtam magamnak főzni, figyelembe kellett vegyem, hogy csak mennyit eszek meg, hogy ne egyem ugyanazt napokig, s erre ritkán is volt alkalom, mert nem volt hűtöm, így max két napra főztem. De vannak ételek, amikből nem lehet nagyon keveset készíteni. Ilyenkor (is) megkínáltam a szomszédokat, akik nagyon örültek egy kis rendes levesnek vagy főzeléknek, vagy ami éppen aznap készült. Nem egyszer kérdezték, hogy mikor készítek még olyat vagy valami hasonlót, mint amivel a múltkor kínáltam.
Azóta részben kiköltöztem a bentlakásból, s nincs másam csak egy tányérom és evőeszközök.
Nemrégiben, mikor a piacon jártam találkoztam a volt szomszédokkal. Kérdem mit csinálnak. "Sietünk, mert éhesek vagyunk. Most vettünk krumplit és tojást, mert szalmakrumpli lesz tükörtojással." 

Már megint???

Következő részben a reggeliről.