elejevége

Csak keringsz....és keringsz....és keringsz....Végeláthatatlanul. Mint egy körhintán. Egyre gyorsabban. Az elején talán jó volt, de aztán csak forogsz, forogsz.  Nincs kiszállás. Csak forogsz, forogsz.  Nem is tudod, hol vagy most. Csak forogsz, forogsz, kavarodsz. Érzések és gondolatok. Könnyek és remények.  És újabb könnyek. S te csak forogsz, forogsz.  Nincs megállás, enyhülés.  Kiabálsz, de senki se hallja. Nem az, aki kéne. Hisz ő is forog. De mindenki a saját körhintáján.  Magad körül semmit se látsz. Elindulsz, de ugyan oda jutsz. Újra és újra.  Hagyni kéne, de nem lehet. Még nem.  Lefeküdnél a földre, mert lejjebb nem lehet. De az ég, a szív, a gondolat tovább forog veled.  Mi hajtja? S mi állítja majd le? Mert örökmozgok nincsenek...De addig? Mi lesz? Hogyan bírod? S útána? Egy újabb körhinta? Kolozsvár, 2016 május 1 kep

Bár nincs igazán vonatállomás itt, ahol most vagyok, de a vonat, amit január óta vártam, augusztusban befutott. A várakozás nem volt tétlen: új tapasztalatok, helyszínek, megállt idő. Meg könyvek és jegyzetek a következő jelige alatt: "Csináld azt amit KELL, hogy utána azt csinálhass, amit AKARSZ." (Oprah Winfrey) Így telt az idő, néha nagyon gyorsan és aktívan, máskor lomhán, s szinte tétlenül. Kerestem a helyet, ahol a munkámban én lehetek, ahol megbecsülnek, ahova jó érzéssel, kiváncsisággal megyek reggel. Volt, hogy jól ismert vidéken barangoltam újból, ott, ahol a szakmát igazából kitanultam, de közben kerestem az "igazit". Nehéz volt kivárni, s már-már azt hittem, hogy lehetetlen az ilyesmi. De végül előbújt, s akkor "csak" dönteni kellett, de gyorsan, s vigyázni, hogy két szék közt ne maradjak. Döntöttem, s eddig helyesnek bizonyúlt döntésem. S hogy mi segített ebben? Visszamenni a dolgok elejére: Mit akarok? Miért akarom? Hogyan akarom? Szer...

Azt mondják. Meg azt érzem néha én is. De azért az nem megy csak úgy, egyik percről a másikra. Ahhoz kell ez, meg az. Az utóbbi időben nem vonatoztam. Vagyis nem írtam. Meg nem csináltam jóformán semmit. Írjak a semmiről? SEMMI! Jó, azért épp nem semmi, mert olyan nincs. Vagy arról írjak, hogy nincs ihletem, vagy ha van is, nem jut rá időm a nagy semmittevésben? Vagy azt írjam, hogy néha milyen nehéz az élet, mint ahogy most én is megélem? S ez kit érdekel? Akit igen, az úgyis tudja, nem kell írásban olvassa! S a többi? Nem akarok panaszkodni! Erről ennyit! Majd, ha megint magam leszek, gyakrabban írok. Magamnak. S talán másnak. Kolozsvár, 2015. május 21 kep

... ahogy mész a HÉV-en, de amint leszállsz, mintha mi sem történt volna, pörögsz tovább, próbálva feledni a fájdalmat. Amint viszont újra senki nem figyel rád, elindulnak újra, újra potyognak a könnyeid. Csak ülsz nagy fáradtan a metrón, s nem is sejted, nem is érted, s ki tudja, tán nem is akarod megtudni, hogy mi bajod. Csak érzed, hogy bambulsz előre, kinézel fejedből, s közbe mintha tűvel szúrnák, szemedben a könnyi kigyűl. Tested minden sejtje, lelked minden gyenge szála azon kínlódik, hogy összegyűljön az a könny. S mikor már fája szemnek, hogy a könny csak szúr, s nem enyhít a sebeken, még csak nem is pislant egyet, hanem tűr, tűr rendületlenül. Mikor aztán mégis elég, s már a másik könny fakad, az első, ki most kitoloncolt, nekivág a nagy útnak. Először félénken és bátortalanul kezd lassan kicsordulni. Lassan, keservesen az arcodon gördül végig, s mikor aztán szádat éri, egész tested megremeg. De nem áll meg, csak tovább kínoz, lefolyva az álladon. Egyszer csak nagy fájdalm...

A magas fák közt, a széles sétányon végighaladva a Kolozsvári Sétatéren, a tavat megkerülve régi idők épületeihez keveredünk. Cifra korláttal, tágas lépcsőházzal, belső udvarokkal. Egy ilyen épület egyik lakásában rejtőzik egy hely, ami nem hivalkodik külsejével, de elkápráztat belsejével.  Ezen a helyen majdnem megáll az idő. A látogató helyet foglal egy korabeli fotelben, netán leül a zongorához s közben élvezi a halk zenét. És nem csak a zenét, hanem a...De ne rohanjunk annyira előre, mert nincs ok sietségre. Régi bútorok, lámpák, könyvek, festmények töltik be a teret, valamint az ablakon beáradó napfény, mely szivárványként tükröződik a csészéken, kannákon és dobozokon. Sok-sok dobozon. Az alsó polcon a "feketék" sorakoznak, követik őket a "zöldek", majd a "gyümölcsösök", s végül, de nem utolsó sorban a "különlegességek".  Igen: teák sorakoznak a dobozokban, mindenféle változatban, ízben, színben - közel kilencvenen versengene...