A hely, ahol (majdnem) megáll az idő

A magas fák közt, a széles sétányon végighaladva a Kolozsvári Sétatéren, a tavat megkerülve régi idők épületeihez keveredünk. Cifra korláttal, tágas lépcsőházzal, belső udvarokkal. Egy ilyen épület egyik lakásában rejtőzik egy hely, ami nem hivalkodik külsejével, de elkápráztat belsejével. 

Ezen a helyen majdnem megáll az idő.

A látogató helyet foglal egy korabeli fotelben, netán leül a zongorához s közben élvezi a halk zenét. És nem csak a zenét, hanem a...De ne rohanjunk annyira előre, mert nincs ok sietségre. Régi bútorok, lámpák, könyvek, festmények töltik be a teret, valamint az ablakon beáradó napfény, mely szivárványként tükröződik a csészéken, kannákon és dobozokon. Sok-sok dobozon. Az alsó polcon a "feketék" sorakoznak, követik őket a "zöldek", majd a "gyümölcsösök", s végül, de nem utolsó sorban a "különlegességek". 

Igen: teák sorakoznak a dobozokban, mindenféle változatban, ízben, színben - közel kilencvenen versengenek a látogató kegyeiért. A látogató választ és vár. Mert egyedül csak az elkészítésnél nem áll meg az idő. A tálcán sorakozik minden, amíg a víz fel nem forr, majd indul a visszaszámlálás. Már alig várja, hogy a látogató élvezhesse Őt, teljes fenségében. Az óra csipog és már indul is, Kecses mozdulattal a csészébe kerül és onnan, nincs visszaút. Az idő telik, a tea fogy, a beszélgetés elkalandozik, s egyszer csak arra lesz figyelmes a látogató, hogy már gyertyafény világít.

Mintha megállt volna az idő, pedig, hogy elrepült!

2015. február 9

P.S. Place+Photo: QuiOneQuint teázó, Kolozsvár, Cișmigiu utca 1/14.