elejevége

Régóta nem írtam ide. Ennek több oka is van, volt, ami tőlem függött, más kevésbé. Leginkább amiatt nem írtam, mert vagy úgy csinálom, ahogy eleinte elképzeltem vagy sehogy, s így az utóbbi időben a sehogy győzött. Mert perfekcionista vagyok. Azt nem lehet, hogy átugorjak egy hónapot, meg azt se, hogy ne saját képet használjak, de ihletre is szükség volt, meg időre is, s végül lett egy nagy semmi a dologból, pedig ötleteim voltak. Aztán ott volt, hogy a fényképezőgépem elromlott, a laptopomat ellopták, s így újabb okom volt a halogatásra, hogy ne írjak.  Pedig történtek dolgok májustól errefelé is. Főleg hétvégeken. De a hétköznapok miatt az utóbbi időben nagyon szét voltam esve. Mert éreztem, hogy valami nem ok. A munka fárasztott, nem adott örömet, kényszerből keltem fel reggel, s alig vártam, hogy lejárjon a 8 óra. Este pedig rettegtem, hogy vajon holnap megint mit akarnak, mit találnak ki. Egyszóval nem voltam jól, Éreztem, hogy kell a változás, bár nem tudtam, miben fog áll...

Júniusnak minden perce be volt osztva. Kezdte is a sort a ballagók utolsó csengetése keveredve kacajjal, játékkal, rég nem látott rokonokkal.  Széki nádas Aztán jött a Pünkösd, különös és értékes esetével, majd a maratoni mennyiségben leütött karakterek, végek és (majdnem) új kezdetek, melyek biztatták őt és minket, hogy: Ne féljetek! Ez a sok minden olyan pörgésbe hozta, hogy kénytelen volt a dugót kihúznia. S akkor jöhettek a nyugodt estek, focimeccsek, borozások, jó barátok, s mindenféle barangolások: nádas és kastély, hegycsúcs és folyópart. Bonchidai kastély 2014 augusztus 20, Baru mert nem tudtam elaludni, s jött az ihlet(ecske)

Csak esett, esett, folyton, mindenhol. Igazából csak majdnem mindenhol: a tengeren nem. Így ki bízott Májusban, oda ment pihenni egy pár napra, hogy visszatérve folytathassa a munkát, ahol abbahagyta. Ki az irodában, ki a földeken, ahol szükség volt. Piski Arborétum  Május is folytatta útját: a tenger vidékéről magasabb helyekre vándorolt, megnézte tényleg magas-e Déva vára, majd a Maros partján bandukolt az arborétumban. Kilátás Déva várából Persze nem csak tekergett, bulizott, koncertezett, hanem ő maga is végezte dolgát, s mély gondolkodásba, kutatásba fogott, hogy amit elkezdett, lassan befejezze. A Maros parton Persze volt, hogy megzavarták a dolgok, mert a csőtörést nem írhatja be a naptárba.Kialakított egy rendszert, hogy az akadályokat könnyebben vegye, haladjon a dolgával, de magával is foglalkozzon. Így teltek napjai, tudatosan, beosztva, de nyitottan az újra, az adódó váratlanra. 2014 július 20, vonaton

Április bolondja, felmászott a hegycsúcsra, felszállott a magasba, s keringett, míg akarta. Csak hát hiába akarta a sok bolondos kedvű, fura maskarás, hogy a levegőbe emelkedjen siklóernyőjével, mert hát Április nem közreműködött, nem szolgáltatott szelet. Persze ettől a társaság nem mondott le arról, hogy énekeljen, gitározzon, játszodjon és táncoljon. Aztán, hogy még bolondosabbnak nézzék, esőt rendelt el, jó sokat, nehogy hiány legyen, a magasban pedig havat. Hát még ilyet! Virágvasárnap sízni menni s forralt bort inni? Néha megtörténik. Aerociudați 2014 Foto: Dan Toterman Persze azért összeszedte magát, nehogy elmenjen az emberek kedve tőle, s Húsvét idejére meleggel, napfénnyel és sok-sok virággal bővelkedett. Meg is örültek az emberek, mert pótolhatták, ami elmaradt, s ő maga is virágot palántázott, kerti bútort barkácsolt, hogy ne kelljen folyton a négy fal között ülnie. Meg azért is, hogy feldobja kedélyét, mert biza néha elege volt mindenből. Persze nem hagyta magát, ...

Kótyagósan, fáradtan ébredt, s nem igazán volt kedve semmihez. Na persze: a tavaszi fáradtság vett erőt rajta is. De nem hagyta magát, mert hát az nem lehet, hogy várjanak rá az emberek a kerti munkálatokkal. Ezen felül pedig mindenki várja már a sok zöldet, a sok virágot, a friss illatot, amit ő szokott hozni. Hogy nekiállhasson dolgának, úgy döntött, hogy feltúrbozza szervezetét vitaminokkal, napfénnyel, mozgással, pihenéssel, zöldséggel és gyümölccsel. Így már mindjárt más volt a helyzet. Jött-ment, irányította a munkálatokat, bebarangolta a földeket, hogy lássa, ki hogyan halad. Persze időnként ő is megpihent, horgászott, bútort festett, s az utolsó igazi havat kihasználva ünnepelt. A határban... Március ilyen volt: dolgos, de néha fáradt, jó kedvű, de néha szomorú, kiváncsi, de néha érdektelen. Na meg fiatalos, fiús. De ő így szerette magát: ilyen is, olyan is legyen, s ne korlátozza magát fölöslegesen. 2014. április 13, újból vonaton