Körhinta
Csak keringsz....és keringsz....és keringsz....Végeláthatatlanul. Mint egy körhintán. Egyre gyorsabban. Az elején talán jó volt, de aztán csak forogsz, forogsz. Nincs kiszállás. Csak forogsz, forogsz. Nem is tudod, hol vagy most. Csak forogsz, forogsz, kavarodsz. Érzések és gondolatok. Könnyek és remények. És újabb könnyek. S te csak forogsz, forogsz. Nincs megállás, enyhülés. Kiabálsz, de senki se hallja. Nem az, aki kéne. Hisz ő is forog. De mindenki a saját körhintáján. Magad körül semmit se látsz. Elindulsz, de ugyan oda jutsz. Újra és újra. Hagyni kéne, de nem lehet. Még nem. Lefeküdnél a földre, mert lejjebb nem lehet. De az ég, a szív, a gondolat tovább forog veled. Mi hajtja? S mi állítja majd le? Mert örökmozgok nincsenek...De addig? Mi lesz? Hogyan bírod? S útána? Egy újabb körhinta? Kolozsvár, 2016 május 1 kep